Miért nő az infláció, és hogyan reagálnak rá a jegybankok? Miért fontos a decentralizált pénz, és miért látják sokan a Bitcoint és az aranyat az utolsó védelmi vonalnak az állami túlkapásokkal szemben? Elemzésünkben azt vizsgáljuk, hogyan jutottunk idáig, és azt is megnézzük, miért tekinthető a Bitcoin és az arany az utolsó bástyának.

A költekezés hatalma: az állam a saját pénzének ellensége

A fejlett világ kormányai egyre inkább elveszítik az irányítást a kiadások felett – vagy, ha úgy tetszik, nem is akarják visszavenni. Az állami költekezés politikai hatalmat ad: lehet vele választást nyerni, lojalitást építeni, és – legalábbis átmenetileg – jólétet szimulálni. De a jólét árát mindig valaki más fizeti meg: az adófizetők, a dolgozók, a vállalkozók, a megtakarítók.

Az infláció sokkal több, mint véletlen mellékhatás: a túlköltekező állam szándékos eszköze. Értéktelenné tett pénzből lehet a leghatékonyabban megszerezni a termelő szektor feletti ellenőrzést – állítja a cikk szerzője. Így válik a pénznyomtatás politikai fegyverré: az állam minden egyes új egységgel újraeloszt, és fokozza a gazdasági függőséget.

Az infláció a pénzkibocsátó fizetőképességének lassú elvesztését mutatja. Ez a „csendes államcsőd” a dolgozó emberekre és a kis megtakarítókra hárítja át a felelősséget – miközben a politikai elit mossa kezeit.

A költségvetési bűvésztrükk: több adó, kevesebb bevétel

A magas adókat gyakran az államadósság csökkentésének eszközeként állítják be, miközben a valóság ennek az ellenkezője. A költségvetési egyensúly helyreállítására hivatkozó adóemelések valójában az eladósodottság igazolására szolgálnak. Az adóbevételek ciklikusak, a kormányzati kiadások viszont merevek és évenként ismétlődnek. Ez a szakadék egyre mélyül.

A központi bankoknak – amelyeknek feladatuk lenne a fiskális fegyelem megőrzése – ma már sok esetben épp az ellenkező szerep jut: a túlzott állami hiányok kiszolgálása. A pénzügyi rendszerek integrációja miatt a monetáris és fiskális politika szinte elválaszthatatlan egymástól.

A központi bankok árulása: eltűnő függetlenség

Amíg a központi bankok függetlenek voltak, korlátot jelenthettek a politikai túlköltekezéssel szemben. Ám ez a függetlenség napról napra csorbul. A jegybankok sok esetben már nem a stabilitást, hanem a költségvetési trükközést szolgálják – a reálgazdaság rovására.

A kormányok már három határt is átléptek az adósságkezelésben: a gazdasági, fiskális és inflációs limitet. Az eredmény: gyengülő növekedés, romló pénz érték, folyamatosan újabb adók.

Két utolsó bástya: arany és Bitcoin

A központi bankok szerepvesztése után két eszköz maradt, amely képes lehet fékezni a kormányzati pénzrombolást: az arany és a Bitcoin.

Az arany mára megelőzte az eurót, és a világ központi bankjainál a második legnagyobb tartalékeszköz lett a dollár után – hamarosan az első lehet. Ez egyértelmű jelzés arra, hogy még a jegybankok is elveszítették bizalmukat a fejlett országok szuverén kötvényeiben.

A Bitcoin más módon, de hasonló hatást fejt ki: decentralizált rendszerként megmutatta, hogy lehetséges inflációtól független pénzt létrehozni. Egyre többen látják úgy, hogy a Bitcoin nemcsak befektetés, hanem értékmérő, tartalékeszköz és fizetőeszköz is lehet.

Ahogy a bizalom fogy a fiat pénzek iránt, a globális befektetők egyre többen fordulnak a kriptoeszközök és az arany felé. A Bitcoin – bár még fiatal és volatilis – a világ számára világos üzenetet küld: nem lehet örökké költeni és pénzt nyomtatni következmények nélkül.

A digitális jegybankpénz, mint védekezés a decentralizáció ellen

Nem minden kormány örül ennek a fordulatnak. Az Európai Központi Bank a digitális euró (CBDC) bevezetését elsősorban nem technológiai újításként, hanem kontrolleszközként kezeli – „pénznek álcázott megfigyelőrendszerként”.

Ezzel szemben az Egyesült Államok jelenlegi adminisztrációja – talán nem függetlenül a választói attitűdöktől – épp ellenkező irányba halad: elutasítja a CBDC bevezetését, és nyitottságot mutat a kriptovaluták felé. Célja, hogy a dollár globális tartalékvaluta-szerepét a kripto világán keresztül erősítse meg.

Összegzés: függetlenség, decentralizáció, értékőrzés

A mai pénzrendszerek válságának egyik kulcsa a politikai befolyás és a pénzteremtés összefonódása. A független jegybankok szerepének gyengülése, az adósságspirál és az inflációs politika hosszú távon aláássa a pénz értékét és a gazdasági stabilitást.

Egyesek szerint az arany és a Bitcoin most azt a szerepet tölti be, amit régen a független jegybankoknak kellett volna: visszafogni a túlköltekező államokat, és emlékeztetni őket arra, hogy a pénz nem politikai játékeszköz. Ebben az értelemben a decentralizáció nem pusztán technológiai vívmány, hanem a gazdasági szabadság záloga is lehet.

A cikk alapját a témában megjelent közgazdasági elemzések és a kriptoközösség körében zajló diskurzusok adják – a gondolatmenet ezekből kiindulva épül.

https://www./watch?v=videoseries